Kedden délután Adorjáni László kolozsvári lelkipásztor az erdélyi református rádiózás „atyja” osztotta meg igei gondolatait a megjelent sajtósokkal, melyet a Mózes Második Könyve 24. részének 4. verse alapján mondott el: „Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.”
Krisztus megbocsátó szeretete az oltárunk
Mi az, ami összetart? Mi az, ami egybeköt? Mi az, ami nemes mozgatója egy családnak, nemzetségnek vagy népnek? Hogyan lehet az Egy fele elmozdulni? – tette fel az áhítat elején a kérdéseket. Családot, nemzetségeket, népet, szétdobáló, tudatosan szétszedő világba sodródtunk bele. Mindenki magáért korszak lett ez. Lassan a közeli családtagok, azaz az 1-es és 2-es számú szülő, – akiket nemsokára csak géndonornak fognak nevezni – által alig nevelt, hanem inkább csak eltartott új egyedek sem ismerik egymást. Jobb, ha nem, mert akkor komoly érzelmi megrázkódtatás nélkül lehet a világ bármely sarkában rabszolgamunkát végezni. Mindezt azért, hogy a szabadság látszatát élvezhesd hétvégén vagy egyszer egy évben néhány hét erejéig.
Ezzel szemben Istennek, az élet alkotójának néhány alapvető használati utasítása van az Igében. Így következnek egymás után: Isten beszéde, oltár Isten hegye alatt, tizenkét oszlop az oltár körül, tizenkét nemzetség. Egy nép az Isten beszéde körül. Úgy, ahogy ezt mondják, teszik az egyházi sajtóban is. Ez a szó hívott életre minket. Oltár nélkül nincs igazi találkozás, egymásra találás. Áldozat és szeretet nélkül csak vád, harag és eltaszítás van. Az oltár, a bocsánat old fel. A szeretetből fakadó bocsánat újra összekapcsol Istennel és ember- testvéremmel. Jézus az oltár. Akkor növekedünk meg a szorongattatásban is, ha Isten beszédéhez igazodunk, ha középen Krisztus megbocsátó szeretete az oltárunk, és ha nemzetünkben, nemzetségeinkben erősítjük ezt az Istenhez és egymáshoz való kötődésünket nemzetségről nemzetségre. – mondta a lelkipásztor.
Hatékony kommunikáció a 21. században
Dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet igazgatója előadásában a hatékony kommunikációról szólt. A bennünk, körülöttünk levő zaj miatt a fontos információt nehéz kiszűrni, pedig információs társadalomban élünk. Cél megragadni a figyelmet akkor, amikor átlagosan 8,5 másodperc az az idő, amíg az ember képes intenzíven figyelni. A hosszabb odafigyelés ideje hat perc körüli, és ez az idő egyre csökken, évről évre. Az élménytársadalomban mindent élményként kell átadni. Ehhez kell a kockázat. Ha megkapó az, amit látunk, akkor képesek vagyunk hosszabban odafigyelni.
Az előadó elmondta, hogy valójában kevés információ, hír van, amivel az egész világ foglalkozik. Kevés az eredeti mondanivaló. Ilyen a politikai közbeszéd, a kereskedelmi kommunikáció. Kevés eredeti mondás van, helyette sok az álinformáció, áltudomány. Előrelátható, hogy az online üzenetek nagy része automatizált lesz.
Van-e üzenetünk, küldetésünk? – gondolkodhattak el a kérdésen a résztvevők, amit röviden meg tudunk fogalmazni. Például: „Jézus a gyógyító” – de így az üzenet nem hívogató. Jobb példa: Van kulcs az életedhez. Van értelme az életednek. Célközönségtől is függ: Van reménység. Jó így élni. Tényként elhangzott az is, hogy van mit javítani az egyház arculatán.
Az emberek médiahasználati szokásainak felvázolása után az egyházi sajtó nehézségeiről elhangzott: a változás gyors, erőforrás hiány van, nem engedjük be a civil szférát, nem tudjuk pontosan mi a célunk, nem eléggé értékelt a média munkás, sok a párhuzamosság a médiában, szétszórt a munka és nem célzott.
Kellenek a fontos, nagy témák: születés, halál, esküvő… nincs előnyben az egyházi kommunikálásban, mert nem tud belőlük történetet faragni. Nem merünk sokkoló legalább bátor üzenettel kilépi, pedig az evangélium botránytörténet. További tanácsok: legyen kiemelés a szövegben, a mondatok ne legyenek 70 karakternél hosszabbak. Fontos, hogy legyenek hőseink, lehetőleg megtérők, merjenek játékot bevinni, kvízt és humort.
10 éves az egységes református egyház
Bedekovics Péter református lelkész, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője a Csillagpont Ifjúsági Találkozóval kapcsolatban kérte a sajtósok segítségét, melynek akárcsak tavalyelőtt, idén is a Debreceni Egyetem Böszörményi úti Campusa ad otthont, július 23 és 27 között. 2019 az Egység éve. Mit várunk a következő 10 évtől, hova szeretnénk eljutni? – vetették fel a kérdést Feke György és Farkas Zsuzsanna és szó esett a május 18-i debreceni egységnapról, melyet szintén együttműködve fognak a Kárpát-medencei médiumok beharangozni és leközölni.
Az egység évében a sajtósok közösségben kétség nélkül megélték az egységet.